Kiss Emíliának nem kis része van abban, hogy az utóbbi időben a Ricsilla sikert-sikerre halmozz a Magyar Kupában éppúgy mint a bajnokságban. A remek formában lévő hálóőr nehéz időszakon ment keresztül, ugyanakkor társai szeretetéből és edzője bizalmából is erőt meríthetett, s nekik valamint óriási akaraterejének köszönhetően sikerült ismét felépítenie magát.

Először is gratulálok, hogy az ELTE és a Viadukt után a Miskolci Vénuszt is sikerült kiejtenetek a női Magyar Kupából és kiharcoltátok a Final Fourba jutást. Milyen emléket őrzöl a kupamenetelésről?
– Köszönöm szépen. Rendkívül viharos időszakban kezdtük el a kupaszereplést, hiszen minden bizonytalan volt a csapat háza táján. Ugyanakkor azt is el kell mondani, hogy ez a kétséges helyzet rendkívüli módon összekovácsolt minket. Megtanultunk egymásért küzdeni. Aztán lassan kezdtek jönni a győzelmek is. Először Miskolcon egy bajnokin, utána pedig a kupa győzelmek és a továbbjutás. Számomra ez abszolút pozitív élmény, hiszen eddig minden évben kiestünk már az elején. Mindenképpen kellet ez a csapatnak, hiszen ősszel -3 ponttal álltunk a tabella végén. Kellett a siker, hogy el tudjuk hinni azt, hogy képesek vagyunk célok elérésére. Természetesen voltak árnyoldalak is, hiszen volt, amikor azt sem tudtuk, mivel és hogyan fogunk egy-egy mérkőzésre oda érni. De végül talán készül a happy and és egy jó végkifejlet születik.

Mit jelent a négyes döntőbe jutás a klubodnak?
– Minden sportolónak álma, hogy egyszer legalább akármilyen tűzben vagy tűz közelében ott legyen. Egy poraiból éledő klubnak pedig főként. Hiszen valljuk be, megfordult a fejünkben, hogy talán a következő mérkőzést már nem kell lejátszani. Ez a továbbjutás ugyanakkor egy visszajelzés is, hogy megérte dolgozni akkor is, amikor minden a feje tetején állt. A négyes döntőbe jutás – tudom sablon – de egy olyan dolog az elmondottak után, amiről csak álmodni mertünk. Remélem, hogy ez egy jó nagy löketet ad a csapatnak a továbbiakra nézve.

Evés közben jön meg az étvágy tartja a mondás. Nyilván minden csapat vágya, ha már ilyen messzire eljutott, hogy bejusson a döntőbe. Van kívánságellenfeled az elődöntőben?
– Ha én választhatnék, azt mondanám a Tolnát, mert velük szemben már sikerült egy nagyobb arányú győzelmet aratni. És úgy gondolom, pillanatnyilag a többi csapat jóval felkészültebb náluk. De szívesen játszok bárkivel, hiszen minden mérkőzésből lehet tanulni. Úgy gondolom, kellő elszántsággal és koncentrációval ez a csapat bármire képes, hiszen az utóbbi időben egészen jó eredményeket sikerült elérnie. Ehhez azonban az kell, hogy mindenki tudása legjavát adja és oda tegye magát.

Mennyünk vissza kicsit az időben.. Még Göcsej néven szerepeltetek és Tolnán gyakorlatilag csere nélkül álltatok ki úgy, hogy neked a mezőnyben kellett játszanod. Ekkor bevallom nekem még az is megfordult a fejemben, hogy ez volt az utolsó meccsetek. Téged nem bizonytalanított az akkori helyzet? Ha akkor neked valaki azt mondja, hogy néhány hónappal később a Magyar Kupában Final Fourba juttok, a bajnokságban pedig a Tolna, Astra és a Szekszárd ellen is veretlenek tudtok maradni kinevetted volna az illetőt?
– Az az időszak a csapat mélyrepülése volt. Minden a feje tetején állt. Ha kérdésünk volt, nem kaptunk kielégítő választ a vezetőség felől. Ezzel nem minősíteni szeretném a korábbi elöljárókat, mert én szerettem velük dolgozni, de az élet mást hozott. Mindenki a sötétében tapogatózott. Voltak ígéretek, amik aztán nem váltak valóra. Minden bizonytalan volt, mint már mondtam korábban is. Nem tudtuk, hogy lesz-e következő mérkőzés, lesz-e csapat egyáltalán. Ez alaposan megviselte a játékosokat. Mindenki ideges és talán elkeseredett is volt. Nem mondom, hogy kinevetném, de nem biztos, hogy fogadtam volna magunkra akkor egy tippmixen.

Az új ügyvezető belépése jelentette véleményed szerint a fordulatot?
– Mindenképpen fordulatot jelentett. Bár kezdetben idegenkedve fogadtuk az új helyzetet, hiszen nem tudtuk, hogy az új tulajdonos szeretné-e velünk folytatni. De a HTE elleni mérkőzés után Csilla bejött az öltözőbe, elmondta terveit, szándékait, céljait. Majd pedig személyes beszélgetést folytatott a játékosokkal egyenként a folytatásról…..és nagyjából két hét alatt rend lett. Eltűnt a korábbi bizonytalanság és dolgozhattunk tovább új vezetéssel, új edzővel, akiknek itt is megköszönöm, hogy bíznak bennünk.

Időközben Tánczos Tibor helyett Halmos Máté vette át a szakmai munka irányítását és a játékoslétszám is folyamatosan nőtt. Rögtön egy hullámhosszra kerültetek vele? Mennyiben változott meg a szakmai munka az új tréner érkezésével?
– Én személy szerint Tánczos Tibivel is szerettem dolgozni, és azt gondolom, ezzel többen így vannak. Sajnálatos, hogy így alakult a vele való kapcsolat. Az elválást neki még tanulnia kell. Máté személye viszont nem volt ismeretlen számunkra. hiszen korábban már dolgoztunk vele. Vele harcoltuk ki korábban az NB I-be való feljutást. Így ismertük, mint embert, mint edzőt, mint játékost. S persze az edzésmódszereit, elvárásait, céljait szintúgy és pontosan ezért nem volt nehéz alkalmazkodnunk a kialakult helyzethez. Máté az az ember, aki mindig el tudja hitetni velünk, hogy képesek vagyunk a győzelemre akkor is, ha égünk 3-1-re vagy 2-0-ra. Mindig azt sulykolja belénk, hogy sokkal többek vagyunk, mint amit hiszünk magunkról.

Göcsej helyett Ricsilla lett a nevetek, s Zalaegerszeg helyett Répcelakon leltetek új otthhonra. Sikerült teljesen belaknotok az új csarnokot?
– Répcelakon szeretettel fogadtak minket. Mindent biztosítanak számunkra. Remélhetőleg a velük való együttműködés hosszútávra szól majd. Ha kérdésünk van perceken belül megoldják. Mit is mondhatnék egy olyan helyről, ahol ha elhagysz valamit a kispadon a mérkőzésen, akkor azt edzésen a kezedbe nyomják, hogy helló elhagytad. Csak JÓT! Csupa nagybetűvel. Így lassan talán elhisszük, hogy otthon vagyunk és figyelnek ránk.

Az eddigi sikeres szereplésetekben neked is komoly szereped van. Erről magam is meggyőződhettem, hiszen több mérkőzéseteken is jelen voltam. Ki lehet jelenteni, hogy most már az élvonalban is képes vagy magas átlagteljesítményt nyújtani? Edződ miként vélekedik rólad?
– Mint tudod én egy nagyon nehéz időszakon vagyok túl, hiszen az elmúlt másfél évben elveszítettem a legnagyobb szurkolóimat, a szüleimet. Sosem felejtem el, hogy ők hogy motiváltak egy-egy nehezebb időszakban. Mindig hittek bennem. Így megtanultam magamban hinni. Pontosan az ő tiszteletükre viselem a fekete karszalagot minden mérkőzésemen. Azt hiszem, ezután az időszak után most kezdek magamra találni. A bennem lévő düh arra sarkallt, hogy jobb teljesítményt nyújtsak. Lassan el tudom hinni, hogy képes vagyok jó teljesítményre.
Máté hisz bennem. Talán jobban, mint én magamban. Folyamatosan motivál, dicsér, javítja a hibáimat, segít – nemcsak a sportban, hanem a magánéletemben is. Úgy gondolom, jó játékosnak tart, de véleménye szerint lehetnék jobb is. Nem elégszik meg azzal, hogy jó vagyok, hanem azt akarja, hogy a legjobb legyek.

Kevesen számítottak arra, hogy az NB I-ben akár a felsőházi rájátszásba is bejuthattok. Mindössze négy pontra vagytok a negyedik helyezett Astráról, akikkel a hétvégén megmérkőztök. Reálisan nézve számolsz azzal az a lehetőséggel, hogy a bajnokságban is összejöhet az elődöntőbe jutás?
– Mindenki számol vele. Ehhez azonban az kell, ami a múltkori mérkőzésen, hogy elhiggyük magunkról, hogy képesek vagyunk a győzelemre bárki ellen.

Jó manapság Ricsilla játékosnak lenni?
– A válaszom egyszerű. Jó most Ricsilla játékosnak lenni. És kérdezheted, hogy miért? Mert jönnek az eredmények, együtt van a csapat. Ez nemcsak a pályán van így, hanem a magánéletünkben is. Sokat találkozunk, közös programokat szervezünk. Tudjuk egymás ügyes-bajos dolgait, kiállunk egymásért. Azt gondolom, hogy mindez így legyen és egy jó időszak következzen, kellet az változás vagy ha úgy tetszik a vérfrissítés, melynek esetünkben a vezetés szempontjából volt érdekes.

  – Simonyi András –